1. fejezet

Sziasztok, Nóri vagyok! Nem igazán tudom, mit mondjak magamról, de nem is én vagyok most a lényeg hanem maga a történet :) Remélem elnyeri a tetszésetek, jó olvasást hozzá! És felhívnám a figyelmetek, hogy NEM FANFICTION! Köszi, hogy benéztetek :) xx


-Nem hiszem el, már 20 percet késnek. Jellemző...-dünnyögött magában Noémi.
-Nonoooo!-a távolban két lány közeledett, egyik vadul kalimpált a kezével, miközben kiabált, a mellette sétáló elvörösödött fejét takarta szégyenkezve.
-Te hülye, többet biztos nem mutatkozok veled!-hátulról fejbe kólintotta a túlpörgött fiatalt és tovább szidta magában.
-Nagyon hiányoztatok csajok!-egyszerre megölelte legjobb barátnőit, majd helyet foglaltak és a pincérnek leadták a rendelést.
-Hogy vagytok? Mit csináltok a nyáron? Kitti megkaptad a jogsid?
-Igen, nagy nehezen sikerült, már a kocsim is megvan-az izgatott lány kicsit elszomorodva mutatokt a szemben fekvő parkolóba.-Az a fehér Suzuki Swift "boldog" tulajdonosa vagyok...Elég régi, de legalább keveset fogyaszt. És...
-Te vetted meg magadnak a munkádból keresett pénzedből.-fejezte be egyszerre unottan a másik kettő.
-int a telefonom, könyveim, kajám, ruháim stb.-dicsekedett Kitti. Annak ellenére, ogy szülei lepasszolták
a nagyszüleinek, majd ők is inkább vettek neki egy lakást, hogy ne a nyakukon "lógjon", teljesen életvidám és amije van, nagyra becsüli. A lány már 16  éves kora óta egyedül él és fél állást vállalt az egyik nagyobb szupermarketben, mert a gyerektartás amit nagymamája postáz neki-nem hogy személyesen adná oda...-,nem lenne elég fenntartani kis albérletét és még a szükséges dolgokat sem. A hármas társaságból egyedül ő nem szándékozik továbbtanulni, mivel nincs, aki finanszírozná neki a fősulit, hitelt meg nem akar felvenni, mert azt se tudná visszafizetni. Inkább szeptembertől teljes munkaidős állást vállal a másik legjobb barátnője, Evelin szüleinek cégjénél. Evi nem nagyon örült neki amikor megtudta, annak ellenére hogy barátnők, mert totál ellentétek és mindig összekapnak valamin. Apukája mindennel elhalmozta kiskora óta, mégsem viselkedik úgy, mint az elkényeztetett libák. Sötét színekben jár, erősen sminkeli magát, sötét haja alól hihetetlenül világoskék szemével szinte ölni tud, ami kicsit démoni hatást kelt. Az alsóbb évesek mindig féltek tőle, hogy fenéken rúgja őket a szegecses bakancsával, ha nem engedik őt előre a menzán. Pedig egyáltalán nem jellemző rá, az erős, határozott külső mögött igenis érzékeny, bizonytalan belső lapul. Ez valamiféle álca, mivel szülei nem is beszélgetnek vele, a pénzük fontosabb volt mindig is az egyetlen lányuknál...
Elég furcsa, hogy pont ez a hárassfvgf daw ekm lány legjobb barátnő lett, mert mindannyiuk teljesen különbözők. A hiperaktív, a határozatlan és a kiközösített. A harmadik Noémi, a "stréber", bár soha nem nevezném így azokat a gyerekeket, akik csak a dolgukat végzik z iskolában. Egyszerűen csak tanulnak, nem úgy mint a többi idióta, aki mindent megtesz, hogy nem figyeljen az órán és véletlenül se tanulja meg az anyagot. Szerintem így nincs is szükség a stréber szóra, inkább azt mondanám helyette, normálisan tanuló. Kicsit eltértem, de térjünk vissza Noncsi életéhez. Egyke volt, így a tanulás volt úgymond a "barátja" és a "hobbija", mindig szüleivel együtt volt, alsó tagozatban azt hitték, nem tud beszélni, mert soha nem szólalt meg, csak bólogatott vagy írt. Amíg 5. osztályos nem lett. Kittit akkor hagyták el a szülei, ami nagyon megviselte, így ő is megnémult. Sokan hihetetlennek találták mert állandóan csak beszélt az előtt. Végül egyik szünetben Noémi leült a sírdogáló lány mellé és megszólalt."Mi a baj?" Kitti nagyon meglepődött, ezek után csak egymással beszélgettek minden nap, amikor is jött egy új diák következő év elején, aki egyedül bóklászott a folyosókon, mindig fellökték, csúfolták, kinevették. Igen, ő a harmadik tag, Evelin. Egyedül csak Noncsi és Kitti álltak szóba vele normális hangnemben, így őt is bevették baráti köreikbe. Mások csak a "lúzerdózer"-eknek nevezték őket-mit várunk az általános iskolás fiúktól? Már 8 éve elválaszthatatlanok, ám most, a gimnázium után elválnak útjaik.
-Ne haragudjatok, elmegyek a klotyóra. Max. 2 perc és jövök.
Miközben felállt, szoknyájáról lesöpörte az italához kapot keksz morzsáit. Ahogy áthaladt a helységen, több szempár is követte. Nem meglepő, mivel csinosan öltözködött és karcsúságáért jól megdolgozott. Hosszú, sötétszőke copfja minden lépésénél oldalra libbent, samponjának virágillatát szétszórva az épületben. Mögötte egy férfi lépdelt, jólfésült, öltönyös alak, talán most lépett be 30-as éveibe. Enyhe borostája még sármosabbá tette, nem beszélve bicepszéről, amin még öltönye ujja is megfeszült. Nem is kérdés, Kitti rögtön észrevette, barátnőjének meg is jegyezte, milyen észveszejtően jól néz ki. Noncsi amíg  mosdóban volt, a férfi az ajtó melletti falnak nekidőlve várt. Nyilván való volt, hogy akar valamit. Amikor kiszemeltje megérkezett, csuklójánál fogva magához húzta, nehogy elmenjen.
-Elnézést kisasszony! Erdélyi Alex, modellügynök.-kezével együtt egy névjegykártyát is nyújtott.
-Öööö...Jó napot. Morelli Noémi.
-Sajnálom, hogy így lerohantam, de nem lehetett nem észrevenni magát.-Noémi elpirult.-Úgy gondolom remek adottságai vannak és szeretném ha beállna modelleink közé.
-Nem tudom, mit válaszoljak...Mostanában egyre több ilyen átverést hallani...Először is szeretnék beszélni a szüleimmel, és megkérném, hogy mondja el az ügynökségük főbb információit! Csak a mobilom a táskámban maradt, meg a pénzem is lefogyott róla...
-Tessék, itt van az enyém!
-Nagyon köszönöm!-a lány még midig az izgalomtól remegő kézzel pötyögte be édesanyja telefonszámát a drága okostelefonba és alig várta, hogy közölhesse a hírt. De amint megnyomta a "hívás" gombot és füléhez emelte a készüléket, halántékát éles fájdalom érte. A mobil kicsúszott kezéből és a padlóra esett.
-Ne haragudjon, nagyon sajnálom! Tényleg nem volt szándékos! fogalmam sincs mi ütött belém...
-Semmi gond, erre találták ki az ütésálló tokot. Mi lenne, ha elvinném a szüleihez és ott  beszéljük meg?
-Rendben, ha a barátnőimnek nem gond, akkor benne vagyok.
-Lányok, ő Erdélyi Alex, modellügynök és felkért, hogy modellkedjek. Ők pedig a barátnőim, Evelin és Kitti.
-Noémi, nem lenne gond, ha rögtön elmennénk az ügynökségbe? Már csak fél órám van a következő fotózásig és be kéne érnem a kezdésre. Viszont ha gondolja...
-Kérem tegezzen, nem vagyok még annyi idős...
-Rendben de akkor ön...te is engem. Szóval, ha van kedved, bejöhetnél velem és körülnézhetnél, hogy is zajlik ez a dolog.
-Huhh...Üzennétek anyumak csajok? Nincs egyenleg a telómon...Már megint.-szúrós pillantással néztem Kittire.-Mert valakit mindig vissza kellett hívnom...
-Persze, menj csak, majd csörgünk anyunak!-a lányok már megszokták, hogy egymás szüleit anyának és apának szólítják, olyan sokat járnak egymásnál, viszont a kívülállóknak elég furcsán szokott hangzani.
-Köszi! Ne haragudjatok, hogy itt hagylak titeket! Csók!-1-1 baráti puszival elköszöntek egymástól és  már indult is az "újdonsült modell" a férfi nyomában. Alex kinyitotta Noéminek a kocsiajtót úriember módjára, a lány még be se csukta az autó ajtaját, a lábát éppen hogy behúzta, a férfi nyikorgó kerekekkel hagyta el a kávézó parkolóját. Noncsi nem győzött kapaszkodni a kanyaroknál, aztán amikor már egy földúton haladtak, kételyei támadtak. Még sohasem járt ezen a környéken, félve tekintett a sofőrre.
-Elnézést...Hol vagyunk és mikor érünk oda??
-Nyugalom, néhány perc!-a tenyerét leemelte a sebességváltóról és a lány combjára helyezte.
-Mit művel, azonnal vegye le rólam a kezét és nyissa ki az ajtót!
-Késő bánat!-a központi zárral bezárta az autót, átnyúlt a lány felett, kinyitotta a kesztyűtartót és egy kis tárgyat vett ki. Talán egy kulcstartóra hasonlított a legjobban, de szerintem senki nem tenne egy ilyet a kulcscsomójára, mert egy sokkoló elég veszélyes lenne, ha a zsebünkben hordanánk. Noémi nem sejtett semmit, nagyon el volt foglalva az ajtó rángatásától, csak arra eszmélt, hogy kis szúrást érez a nyakán aztán hirtelen égető fájdalmat, mintha egy felhevített pengéjű kést döftek volna a válla fölötti vékony bőrbe. 2 másodperccel később már a férfi vállára dőlt feje, és szeme is lecsukódott