NonooM.
"Noémi nem sejtett semmit, nagyon el volt foglalva az ajtó rángatásától, csak arra eszmélt, hogy kis szúrást érez a nyakán aztán hirtelen égető fájdalmat, mintha egy felhevített pengéjű kést döftek volna a válla fölötti vékony bőrbe. 2 másodperccel később már a férfi vállára dőlt feje, és szeme is lecsukódott."
Még néhány perc kocsikázás után a földút legvégére értek. A lány még mindig Alex vállán "aludt", a külvilágból nem észlelt semmit. Még arra se kelt fel, hogy a férfi a fejét átlökte a kocsi üvegének, pedig elég nagyot koccant az odacsapódásnál a feje és a fogai is egyaránt. Csoda, hogy nem tört ki az ablak üvege. A "modellügynök" leállította a motort, kiszállt és becsapta maga után az autó ajtaját. Szerintem más nem csapkodná egy Ferrari ajtaját, de ez az ő dolga. Átsétált a lány öldalára, kinyitotta itt is az ajtót és maga felé fordította Noémi arcát.
-Ritka szép lány.-jelentette ki magának, majd erőszakosan megcsókolta, mielőtt a karjaiba vette volna. Berúgta a nyitva maradt ajtót, majd a két pittyogás jelezte, hogy le is zárta. Kezében a "modellel" fel sem nézett, csak egyenesen az ajtóhoz ment. Egy nagy épület volt, sárgásbarnás színnel, viszont a parkolóból ey hátsó bejáraton lehetett bemenni. Az épülettől jobbra egy kis tó húzódott meg az őt körülvevő fűzfák árnyékában, ami alatt lévő padokon néhány idősebb ember beszélgetett. Még oda se ért az épület bejáratához, rögtön kinyílt az ajtó és egy kötényes, narancsos színű egyenruhás nő segített berángatni a szűkös kis folyosóra Noémit.
-Mi tartott ennyi ideig, Alex?-nézett rá a nő gorombán.
-Drága hugicám, tudod, milyenek a nők...Nézd a jó oldalát, legalább már eggyel többen vannak. ÉS még van két barátnője is, akik szóba jöhetnek.
-Majd megbeszéljük, gyorsan vidd be az elektronikai részre, mielőtt még felébredne.
-Oké, 10 perc múlva találkozunk az irodámban, hogy áttárgyaljuk az ügyet.
-Lányok, küldjétek haza Noémit!Már este 11 van és holnap iskola! És nem hajlandó felvenni a mobilját!-ordított Morelliné a telefonba Kittivel és Evelinnel.
-Dehát nem velünk van! Azóta nem láttuk, hogy elment azzal a modellügynökkel vagy kivel.-miután Kitti kimondta, rögtön megvilágosult.- Ugye ez a férfi nem is egy fotóstúdiónál dolgozik? Én kinyírom! Evelin, most azonnal kocsiba szállsz velem és elmegyünk megkeresni!
-Azt várhatod! Elegem van abból, hogy mindenhova elrángatsz! Ez nem a mi dolgunk, a rendőrségnek kéne szólni. Ilyenkor nem normális az utcákon járkálni, tudod milyen emberek élnek a környéken! Anyám ki is nyírna, ha megtudná!
-Kitti drága, igaza van Evinek! Elmegyek értetek és együtt bejelentjük a dolgot a rendőrségen! Öltözzetek fel jó melegen! Sziasztok!
A lányok aggódva összenéztek, nem is tudták, hogy engedhették el Noncsit egy idegen férfivel.
Az aggódó pillantásaikat a csengő hangja törte meg.
-Nyitoooom!-kiáltott Kitti annyira rohanva, hogy a zajtó előtt megcsúszott a kis szőnyegen és hanyatt esett.
-Mit csinálsz te szerencsétlen?!-hajolt fölé Evelin, majd a lábával arrébblökdöste, hogy ki tudja nyitni.-Csókolom! Mr készen is vagyunk.-leakasztotta kabátját a fogasról, felrángatta Kittit és már rohantak is le a kocsihoz. Az út néma csöndben telt, Morelliné csak akkor szólalt meg, amikor odaértek.
-Itt vagyunk. Legyete szívesek csak az igazat mondani, és minden kérdésre válaszoljatok!
-Ez természetes.-az éjszakai ködben az utcát befedte a sötétség, a rendőrség előtti lámpa néha-néha felgyulladt, de pár másodperccel később már el is aludt. Kitti két kezét összerakta és közéjük fújt, hogy felmelegítse, majd a leheletének füstjét nézte ahogy a szélcsendben felfelé száll. Nagyon hideg éjszaka volt, és ez a rendőrség épületében is meglátszott, amint beléptek. A már végzett vagy még nem kezdő rendőrök forró teát szorongatva és szürcsölgetve beszélgettek egy kör asztalnál ülve.
-Jó estét. Miben segíthetek?-szólította meg őket egy nő a társaságból.
-A lányom eltűnt...-Morellinének könnyek szöktek a szemébe, miközben szavait suttogta, de így is hallatszott, hogy megcsuklik hangja. Utoljára akkor sírt, amikor férje elhunyt.
-Jaj, ne sírjon, mindent megoldunk! Jöjjön velem a hadnagyhoz, és minden elmesél, hogy történt! Lányok, ti is tudtok valamit?
-Részben ott voltunk...-hajtotta le fejér Kitti, mert elszégyellte magát. Legszívesebben visszapörgette volna az időt, utálta magát, hogy elengedte a legjobb barátnőjét. Bár nem csak ő volt így ezzel, bal oldalán a síró anyuka, jobbján pedig a megnémult társa ugyanúgy a földed kémlelve indult meg a hölgy után.
-Na meséljen kérem, pontosan hogy is történt?-nézett rá a férfi Morellinére. Érdes, mély hangja visszhangzott a teremben, libabőr futott végig a karján.
-Éppen a munkából indultam volna hazafelé, amikor hívott Kitti és Evelin.
-És ők kik is pontosan?
-Ők itt mellettem. Benn voltak a városban a kávézóban a lányommal mivel legjobb barátnők. Szóval hívtak, hogy Noémi, a kislányom, elment egy modellügynökkel egy fotóstúdióba mert felkérte, hogy modellkedjen náluk. Utána próbáltam felhívni, mert nagyon gyanús volt nekem, de ki volt kapcsolva. Gondoltam azért, hogy ne zavarja senki. Aztán vártam hátha hazajön, de semmi. Felhívtam a lányokat, hogy megkérdezzem, náluk van-e, de ők se tudtam felőle semmit. És aztán idejöttünk.
-Értem. Mindent feljegyeztünk. Maguk hozzáfűznének valamit?
-Talán annyit, hogy akkor ment oda hozzá a férfi miután mosdóba ment. A falnak támaszkodva várta Noémit.-tolmácsolta Kitti, amit Evelin a fülébe súgott. Az ilyen helyzetekben soha sem mer megszólalni mindenki előtt.
-Köszönjük. Reggel körülnézünk a helyszínen. És egy személyleírást tudnátok adni?
-Olyan 30 év körüli férfi lehetett, enyhén borostás, felzselézett has, smaragdzöld szemek...Egyszerűen tökéletesen nézett ki. És öltönyt viselt.
-Azt hiszem, tudom kiről van szó, többen is ezt mondták, viszont még nem sikerült a gyanúsítottat azonosítanunk.
-Többen?!-kérdezett vissza Morelliné.
-Igen, jelenleg 13 fiatalkorú és 6 felnőttkorú tűnt el 1 hónapon belül a környékről. Néhány hozzátartozó ugyanígy írta le az ismeretlen férfit, akit már kőröz a rendőrség.
-Jézusom, az nagyon sok! Csodálkozom, hogy a lakosok erről nem tudnak! Meg kell tudniuk, hogy jobban vigyázhassanak a gyerekeikre!
-Asszonyom, kérem nyugodjon le, igyekszünk minél hamarabb megoldani az ügyet, kérem ne avatkozzon bele, ez a rendőrség dolga!-próbálta lenyugtatni a férfi a feldühödött anyát, aki mérgében felált a székből és az asztalra támaszkodva ordított.
-Dehogynem! A lányom élete függ rajta! A maguk kezében a sorsa és ha csak itt ücsörögnek, meg is halhat! Ki tudja hova került és milyen emberek veszik körül? Lehet valami perverz állat vagy egy szervkereskedő vagy akár egy prostifuttató! És ha valami baja esik, akkor az a maguk hibája mert nem tesznek semmit csak a hülye jegyzőkönyvbe kap egy icike-picike fejezetet a többi szerencsétlen ember között! Maguk meg benn ücsörögnek a váróteremben, mert kint hideg van és befagy a szegény hátsófelük...
-Hölgyem! Most azonnal hagyja el a rendőrséget!
-Jaj, megbántottam? Nem érdekel! És nem megyek el innen amíg nem mondtam el a véleményem!
-Dehogynem!-a rendőr füttyentett egyet és egy biztonsági őr megjelent mellette. Karon fogta a nőt és kirángatta a teremből. A két lány ledermedve figyelte a jelenetet, végül Kitti eszmélt fel előbb és sűrű elnézéseket kér.
-Ugye tudja, hogy nem gondolta komolyan?
-Persze, sűrűn előfordul a szülőkkel. Pár nap múlva lenyugszik és vissza fog jönni. Ez itt mindennapos.
-Mi is mennénk, holnap iskola van... Még egyszer elnézést és kérem, minél előbb találja meg a barátnőnket!
-Rendeb, és igyekezni fogunk! Kitartás!-a férfi egy mosolyt erőltettet az arcára aztán becsukta a két lány mögött az ajtót. Mély lélegzetet vett majd az ablakhoz ment és a sötét utca túloldalára meredt, ahol az utóbbi vita részesei éppen az autóba szálltak be.
